Minden évben nagy fejtörést okoz, hogyan értékeljük az adott telet: hol sok a hó, hol kevésnek ítéljük, hol szélsőséges időjárásról beszélünk, meg globális felmelegedésről, az egyre gyakrabban várható világvégéről nem is beszélve. Pedig furcsa, rendkívül enyhe telek régen is voltak, ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorral:

"Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölccsel; 1186-ban februárban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt.

1289-ben a falusi leányok karácsony és vízkereszt napján búzavirágból és pipacsból fontak koszorút, januárban a fák virágoztak, a madarak tojtak, februárban a szőlőnövések már nagyok voltak. 1332-ben vízkeresztkor már szántottak. 1397-ben májusban már learattak. 1421-ben a fák mártiusban, a szőlők áprilban virágoztak; ugyan ekkor érett cseresnyét, májusban érett szőlőt lehetett találni, mely június 24-re mindenütt teljesen megérett.

1424-ben karácsonykor és vízkeresztkor elég virágot lehetett találni. 1473-ban a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak, és Márton napkor érett cseresnyét lehetett enni. Különösen enyhe tél volt az 1530, 1538, és 1572 is, még melegebb 1607–8-i, amikor februárban a legkésőbbi virágok is kinyíltak…

Az 1707, 1722 és 1759-i egész tél valóságos nyár számba mehet, olyan meleg volt, hogy 1722-ben februárban a gyümölcs fák és növények virágoztak; 1759-ben február 12-én a legyek széltében röpdöstek; a szilvásokban Szt. György nap előtt 2 héttel lekaszálták a füvet, a fák oly levelesek voltak, mint nyáron, s a kánikulai meleg szinte meg ölte az embert; a szárazság olyan nagy, hogy tavak, folyók, kutak kiszáradtak…

1778–79-ben Pál forduláskor a gyermekek a szabadban fürödtek, őszkor pedig a Szilágyban némely gyümölcs nem csak 2-szor ért meg, hanem a somlyai magas hegyekben több gyümölcsfa 3-szor is virágzott. 1787-ben decz. 3-áig olyan szép idő járt, hogy a rozs sok helyen kihányta a fejét, s 1788 januárban az egész hónapban szántottak, s a fák levelezni kezdtek. 1790–91 decz. és jan. hóban elég vadsalátát, szegfűgombát, ibolyát hordtak a mezőről, s 1792. febr. 19-én a bodzafák levelesek voltak, árnyat tartottak, az eperfa levele ezüstgaras nagyságú volt. 2-szor 25-én fakadtak ki a fák, s szept. eleje olyan meleg melyhez hasonlót nem említ a krónika. 1795–96 januárban több helyen 2-szori alma termést szedtek a fáról, mely sem színben, sem ízben nem különbözött a nyári terméstől, s egész hónapban olyan meleg volt, hogy a méhek, legyek szúnyogok széltében röpdöstek."

Forrás: Hasznos tudnivalók (Szerk: Juhász István), Magvető, Budapest, 1986.