tg-kapanyel-bk0210

Augusztusban a kertek többsége "elcsúnyul". A beteg, száradó növények, sárgás gyomos fű, a minimális számú virágzó növény igencsak lehangoló látványt nyújtanak. Ráadásul az idei rendkívüli száraz, meleg időjárás még kritikusabbá tette a kertek állapotát. A rosszul kezelt füvek a nem megfelelő locsolás, mélyvágás, elmaradt szellőztetés miatt siralmas állapotba kerültek.

Ilyen gyepet ezen a nyáron nem sok helyen látunk

Fotó: Höltzl Éva

Most éppen a Washingtoni Botanikus Kertben bontotta ki virágát a kontyvirágfélék családjába tartozó titánbuzogány (vagy más néven óriáskontyvirág), melyet sokan a világ legnagyobb és legbüdösebb virágaként tartanak számon. Tudományos neve sokat elárul külleméről: Amorphophallus titanum, szabad fordításban "óriási formátlan pénisz".

A trópusokon (Óceánia, Afrika, Ázsia és Szumátra) élő növényt Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban. Néhány gumót és magot elküldött Firenzébe, amit a gumók ugyan nem éltek túl, de néhány mag kicsírázott. A magoncokból küldtek a londoni Királyi Botanikus Kertnek, ahol 1889-ben először virágzott eredeti trópusi élőhelyén kívül.

Állandóan visszatérő olvasói kérdés, mit lehet tenni, amikor megjelenik a "fű a fűben", azaz a tökéletesre tervezett szép zöld gyepben egyszer csak a gyomok, köztük is az egyik legagresszívebb talpas muhar veszi át a főszerepet.

Itt nincs

Ez az elterülő tarackhoz hasonló, de vastagabb levélzetű "szörnyeteg" egynyári növény, tehát télen kifagy. Tavasszal viszont újult erővel tör elő, úgyhogy ha meglátjuk a fűben, azonnal nekiállhatunk kihúzkodni. Ha késlekedünk, 1-2 nap alatt képes felmagzani, és szinte kezelhetetlenné válik.

A hétvégét a Nagymama kertjében töltöttük, ahol a nagy szárazság elég rendes pusztítást végzett az utóbbi időben. A gaznak persze meg se kottyan a vízhiány, mindenhol burjánzik, mintha mi se történt volna. Kihúzni nem lehet, olyan száraz a föld, még a kapa is megbicsaklik benne. Az öregek meg nem győzik a locsolást, úgyhogy már nem is nagyon küzdenek. Legfeljebb fohászkodnak, hátha jön egy jó kis eső (nem jég!). Akárcsak Karel Čapek szenvedelmes kertésze:

"Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára.

Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat.

Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből.
Ámen."

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész