tg-kapanyel-bk0210

A torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa - ezt termesztik, Armoracia rusticana - ez pedig hazánkban vadon terem) a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, így a káposzta, retek rokona.

A Kapanyél e-mail címére egyre több kérdés érkezik, ezért úgy döntöttünk, hogy a legtöbbeket foglalkoztató, ill. a legérdekesebb kérdésekre egy-egy posztban válaszolunk. Ezzel új sorozatot indítunk útjára, hetente egyszer. Természetesen a sorozatból kimaradó kérdésekre továbbra is e-mailben válaszolunk.

Az első téma lassan aktuális lesz, hiszen minden jel arra utal, hogy közel már a tavasz. Nézzük hát, miből érdemes magaságyást építeni Bálint Károly kertépítő szakértőnk szerint.

Biztosnak tűnik, hogy a korai kajszik és meggyek megfáztak a fagyos időben. A gyümölcskertészek klímakamrás kísérleteiből kiderült, hogy e fajtáknak már a január végi -18°C-os fagy is betett. A számláláskor arra jutottak, hogy a kajsziknál a rügyek fele már biztosan elfagyott, a korai meggyeknél ez az arány harminc százalék.

A szilvának egyelőre nem ártott a fagy

Valószínűleg ennél nagyobb lesz a kár, mert a vizsgálat után keményebb hidegek következtek. Egyébként otthon is ellenőrizhető a gyümölcsfa, csak egy-két vesszőt le kell vágni és szobahőmérsékleten vízbe állítani. Az eredmény azonban csalóka lehet, mert attól függetlenül, hogy kihajt a virág, még nem biztos, hogy termést is hoz. Viszont a virágos ág most jól mutat.

A hideg egyébként a frászt hozta a gyümölcstermelőkre, merthogy a fagyokat megelőző hetek szokatlanul meleg időjárásának köszönhetően sok fa már elkezdte hizlalni a rügyeit. A Magyarországon köztermesztésben lévő gyümölcsöknek, ha jó kondícióban vannak, meg sem kottyan a -20°C alatti hőmérséklet. A gyümölcsfáknak a legjobb az lenne, ha november végétől februárig a fagyos napokat nem váltogatná meleg.
Ha ugyanis melegszik az idő, kilép a fa a mély nyugalmi állapotból, a rügyek is dagadoznak, és ha ekkor érkezik a hideg, bizony már baj lehet, s az adott szezonban az elfagyott rügyeket kevés faj tudja pótolni. Most sem a várható hideg mértékével volt baj, hanem az addigi enyhe téllel, ugyanis sok helyütt, főleg az épületekhez közeli melegebb részeken a fák már tavaszt éreztek.

A gyakorlott kajszitulajdonosok azt mondják, nagy kérdés, milyen a növények kondíciója? Ha jó állapotban vannak, akkor némi veszteséggel túlélik a csapást, ha nem, akkor az idén kevés lesz a lekvárnak való. Megnyugtatásként azért ide kívánkozik: rekordtermést könyvelhetnek el, ha minden tizedik virágból termés lesz.

A 80 éves Feri bácsi, meglátván teraszunk kis asztalkáján a szaladossütő-tálat, örömmel nyugtázta, hogy megtartottuk ezt az ősi darabot (amely valóban több mint 100 éves). Tetszett neki a tál közepére tett jókora korall a szebbnél szebb tengeri sünök vázával és kagylóhéjakkal körítve.

A szaladossütő kb. 40 cm átmérőjű, 10 cm magas, barna, mázas cseréptál. Társaságunk fiatalabb, szalados témában járatlan tagjainak igyekeztünk elmagyarázni, mi is ez az étel: búzacsírából készülő massza, melyet a tálba öntve, kemencében sütöttek meg. Tetején fényes, kb. 1 cm vastag, karamellízű kéreg képződik - ez nagyon finom -, alatta lágyabb, édeskés, puha tésztaszerűség - ezt én nem szerettem.

Mert ugye ritkán szórjuk meg borssal, sóval a gyümölcsöket, és elég kis eséllyel keverünk citromlevet, apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és tejfölt bármelyik gyümölcshöz is. És persze a mustárt is kerülni szoktuk, ha gyümölcsről van szó. Pedig az avokádó húsát a héjából kikanalazva, és az előbb említett ízesítőkkel összekeverve tuti finom krémet kapunk, amit pirítósra kenve fogyaszthatunk.