tg-kapanyel-bk0210

Gyeprontó gyökeresek

Gyomsorozatunk mostani fejezetébe az igazán gonosz és nehezen irtható társaság tartozik. Sok kertészkedő életét keserítik meg a hemikriptofinok (H-sorozat), melyeknek a telet túlélő szervképleteik (törpe szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. E gyomok a gyepek, illetve évelő kultúrák nehezen irtható lakói. Majd később kiderül, miért, de egy rosszkor, rosszul elvégzett motoros kapálás nemhogy pusztítaná őket, a feldarabolás miatt inkább szaporítja a kellemetlen gyomkolóniát. Jellemző rájuk, hogy az okos, életmódjukat ismerő talajművelést nem tűrik, így a kalászos vagy kapás növények közt nem életképesek.

Galaj, pipacs, bükköny, árvácska, vérehulló fecskefű, konkoly, szarkaláb

A díszkertekben ritkábban, míg a gyepek, cserjesorok szélén gyakrabban megtelepedhetnek gyomsorozatunk második részének növényei. Az Ujvárosi Miklós által összeállított gyoméletforma rendszerben a T2-es jelző illeti ezt a szép virágokat is nevelő csoportot. Nagy kárt igazán nem okoznak, de azért nincs helyük a díszkertben, hiszen konkurensként felélik mások elől a tápanyagot, elszívják a nedvességet.

A T2-esek csírázhatnak ősszel és tavasszal is, tehát, ha sikerül a mostanában kihajtó apró növényt felismerni, jobb azonnal eltávolítani. Később, amikor erősebben gyökeresedik, netán elszórta virágonként sok száz magját, már nehezebb lesz. Ha a gyepen ütik fel fejüket, akkor a rendszeres fűnyírás általában kordában tartja őket, a szabad területeken pedig kapálással, sarabolással vagy talajtakarással lehet ellenük védekezni.

A Deák tér szomszédságában, a Bécsi utca, a József Attila utca, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Harmincad utca által határolt majdnem négyzet alakú tér a pesti belváros legnagyobb zöldterülete. A régi buszpályaudvar épülete (boldogult egyetemista koromban még Engels tér) tulajdonképpen kettéosztja a teret: az egyik rész a Gödör és környéke, a másik pedig a tényleges park.

A Gödör inkább építészeti szempontból érdekes, tündökléséről és hanyatlásáról már sokan, több fórumon értekeztek. Erre itt most nem is térnék ki. Bár hivatalos neve Gödör Erzsébet téri Kulturális Központ és Park, én ez utóbbit meghagynám a buszpályaudvar mögötti területnek. A növényzetet tekintve ezen a részen annyi az érdekesség, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út felé hárs- és tölgyfasor hivatott megszűrni a levegőt.

A Gödörben a Föld Napja alkalmából még májusban beültettek mindkét oldalon néhány a falra erősített faládát - egyfajta zöldfalat imitálva - de az eredményt látva nem biztos, hogy érdemes volt befedni az egyébként nagyon szép vörösmészkő-borítású falat.

Emlékszem, hogy tavaly lezárt terület volt az építkezés miatt, de úgy látszik, sokáig nem jártam arra, vagy nagyon csendben történt minden, mert a múlt héten tűnt csak fel, hogy a Nyugati pályaudvar és a posta épületei között, az új irodaház előtt lett egy új park.

A múlt hétvégi programajánlónkban szerepelt a Tóti Diófesztivál, amelyre el is mentünk Lengyeltótiba. Egyrészt, mert szeretjük a diót, másrészt, mert diófaültetvényt még életünkben nem láttunk, harmadrészt, mert meghívtak.

Bár a szüleink vagy nagyszüleink kertjében álló néhány fától eltekintve egyikünk sem foglalkozik diótermesztéssel, "szakmán kívüliként" is rendkívül érdekes, izgalmas dolgokat láttunk, hallottunk.