tg-kapanyel-bk0210

A dió szóba került már néhányszor a blogon, de most, hogy leszüretelték az idei termést is, érdemes újra elővenni a témát. Egy posztba persze egyáltalán nem fér bele mindaz, amit a dióról tudni kell vagy érdemes, azért teszünk egy próbát.

Dióliget Lengyeltótiban

Rengeteg dísznövényünk magyar vagy tudományos nevében utalnak kínai származására. Ennél jóval több gyakori és kedvelt növény származik a messze Keletről, Kínából. Nem kell képzett botanikusnak lenni ahhoz, hogy felismerhessük az Ázsiából Európába, Magyarországra került és itt jól élő növényeket. Figyelemre méltók - és ez dicséri az évezredes kertésztudományt -, mert az egyes növények minden évszakban képesek valami különlegeset nyújtani: levelükkel, alakjukkal, virágjukkal vagy a terméssel, ágrendszerükkel, netán vesszeik színével.

A tolvaj fagyöngy

Őszi gyomsorozatunk záró részében a fán lakó élősködőket tárgyaljuk. Már az előző részek egy-egy növénye is kiverte a biztosítékot néhány kertbarátunknál. Többek ugyanis a hivatalos nomenklatúra szerinti gyomot szívesen látják kertjükben. Így volt egyik barátom is, aki a vaddohányt, ahelyett, hogy tövestől kitépte volna, inkább szétültette kertjében. Később meg is bánta.

Mostani gyomcsoportunkban a talajban telelő, szívós évelők szerepelnek. Több nehezen irtható gyom tartozik közéjük. Bár, ahogy a gyomsorozatunkhoz fűzött kommentekből kiderül, sokan kedvesnek, tetszetősnek tartják a kultúrkertekben tébláboló, de inkább rétekre, erdőszélekre való, gyomnak számító növényeket.

Mezei zsurló

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.