tg-kapanyel-bk0210

Az ősz hagyományosan a szabadgyökerű és földlabdás fák és cserjék fő ültetési szezonja, a konténeres növények viszont szinte bármikor telepíthetők. Igaz, ez utóbbiaknál előfordulhat, hogy otthon derül ki, a gyökerek már teljesen átszőtték az edényt, és az ilyen növényeknek bizony nagyon hosszú időre lehet szükségük, mire a földbe ültetve megerednek.

Az időjósok szerinti kellemesen melegnek ígérkező hétvégén érdemes folytatni a hideget tovább bíró növények teleltetésének előkészületeit. A hőmérő aktuális állásától függetlenül megkezdődtek a teleltetés gyötrelmei, amelyet néhány meleg nap csak elodázhat. A növénybarátok ilyenkor versenyt futnak az időjárással, keresik a helyet és módszert, hogy kedvenceiknek biztonságot nyújtsanak a fagyok idejére.

A kezdő fügenevelők sok mindennel próbálkoznak

A kertészkedők egyik legkevésbé látványos, ám annál derékfájdítóbb munkája a melegövi, mediterrán növények teleltetése. Sokan tavasszal várják majd hiába, hogy növényük kihajtson. Főleg a kezdő kertészkedők között többen most szembesülnek azzal - és ez a szerencsésebb eset -, hogy a tavaszi, nyári telepítés során nem voltak elég körültekintőek, és a látványos fácskáról, cserjéről kiderül; a magyar klímán télen elfagy.

A gondos-szorgos kertészek már jó időben gondoltak az ínségesebb napokra, amikor nincs mindenféle fűszer frissen az ablakban vagy a kertben. Én nem tartozom közéjük, mert - bár úgy tartják, szárítani még a virágzás kezdetén érdemes az illatos-aromás növényeket - mindig akkor kapok észbe, amikor a mentáim, kakukkfüveim, rozmaringom stb. teljes virágpompába borulnak, és a meleg napoknak is vége.

Aki résen volt, kis csokrokban szellős, ám tűző naptól távol eső helyre fellógatta a raktározásra szánt fűszer- (és gyógy-)növényeket, majd néhány hét múlva szépen lemorzsolgatta a leveleket és jól záródó üvegekben vagy textilzacskókban elrakta a kamrába.

Bár elég vállalkozó szellemű vagyok, ami ismeretlen dolgok megkóstolását illeti, a virágevés valahogy eddig kimaradt az életemből. Leszámítva persze a vörös (vagy réti) here szirmainak szívogatását a nyári bandázások során, meg néhány nagyon illatos rózsa titkos kóstolását.

A mocsárkert a legegyszerűbben elkészíthető vizes élőhely. Nem kell mást tennünk, mint 10-20 cm mélyen kiásni a kiválasztott helyen a talajt, majd a mélyedést kibélelni geotextillel és tófóliával. A kiásott föld mintegy felét töltsük vissza a mederbe, és már ültethetjük is be a vízinövényeket.

Szibériai nőszirom

Mocsári nőszirom

A növények között hagyjunk egy kis szabad vízfelületet is. Egy kb. 1m²-esre tervezett kis mocsárkertnek a felét hagyjuk szabadon, a másik felébe 4-6 kiscserepes vízinövényt ültessünk. A fólia szélét lapos kövekkel, kéregdarabokkal takarjuk el. Arra ügyeljünk, hogy a tervezett vízszinttől a kert talajáig ne alakulhasson ki kapilláris szívóréteg, mert az akár egy nap alatt kiszippanthatja a vizet a mocsarunkból. A környező kertrész biztosan hálás lesz az extra locsolásért, de a vízinövények senyvedni fognak, mi pedig hiába keressük a lyukat a fólián…