tg-kapanyel-bk0210

A 80 éves Feri bácsi, meglátván teraszunk kis asztalkáján a szaladossütő-tálat, örömmel nyugtázta, hogy megtartottuk ezt az ősi darabot (amely valóban több mint 100 éves). Tetszett neki a tál közepére tett jókora korall a szebbnél szebb tengeri sünök vázával és kagylóhéjakkal körítve.

A szaladossütő kb. 40 cm átmérőjű, 10 cm magas, barna, mázas cseréptál. Társaságunk fiatalabb, szalados témában járatlan tagjainak igyekeztünk elmagyarázni, mi is ez az étel: búzacsírából készülő massza, melyet a tálba öntve, kemencében sütöttek meg. Tetején fényes, kb. 1 cm vastag, karamellízű kéreg képződik - ez nagyon finom -, alatta lágyabb, édeskés, puha tésztaszerűség - ezt én nem szerettem.

Mert ugye ritkán szórjuk meg borssal, sóval a gyümölcsöket, és elég kis eséllyel keverünk citromlevet, apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és tejfölt bármelyik gyümölcshöz is. És persze a mustárt is kerülni szoktuk, ha gyümölcsről van szó. Pedig az avokádó húsát a héjából kikanalazva, és az előbb említett ízesítőkkel összekeverve tuti finom krémet kapunk, amit pirítósra kenve fogyaszthatunk.

A mangónak rengeteg jó tulajdonsága van és egy rossz.

A csipkebogyót termő vadrózsa nálunk is őshonos, ezt igen sokféle népies elnevezése is mutatja: közönséges vadrózsa, gyepűrózsa, csipkerózsa, hecsedli, hogy csak néhányat említsek. A csipkebogyó pedig a növény áltermése. (Azért áltermés, mert a valódi termésekkel ellentétben a kialakulásában a termőn kívül a virágnak más része - vacok, kocsány, esetleg a virágtakaró - is részt vesz.)

A mandula (Prunus dulcis) Nyugat-Ázsiában honos, a rómaiak terjesztették el Európában, így nálunk is, és bár nem lettünk soha mandulatermesztő nagyhatalom, mégis szerves része lett a népi életnek és konyhaművészetünknek. Például az ismert népdalban is szerepel:

"Tisza partján mandulafa virágzik
A virágja vízbe hull és elázik
Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát
Songorádon nevelik a szép leányt."

Bár itt meg kell jegyezni, hogy hazánk legfontosabb mandulatermő területei nem a Tisza partján találhatók, hanem inkább a védett, déli domboldalakon, ahol az éghajlat már-már mediterrán, például Baranya megyében.