tg-kapanyel-bk0210

Ősz tájékán sokakban felmerül a kérdés, mit ültessen az egynyári virágpalánták helyére. Az egynyáriak zöme levirágzott, az évelők sem bírják már sokáig.

Nem kell azonban lemondanunk a szép kompozíciókról, ilyenkor újra megtervezhetjük és beültethetjük virágládáinkat. A növények jobb begyökeresedése érdekében érdemes minél korábban elkezdeni az ültetést.

Vegyünk példának egy 100 cm hosszú fagyálló balkonládát. Először is tervezzük meg, hogy azonos, vagy különböző magasságú növényeket szeretnénk-e összeültetni. Árnyékos helyre árnyéktűrő, napos helyre napfénykedvelő fajták kerüljenek. A növényeket mindenképp sűrűn kell ültetni. Nézzük, miből válogathatunk.

A tetők növényzettel való borítása nem mai találmány: évezredes hagyományai vannak, hiszen az ókori Kelet függőkertjei tulajdonképpen zöldtetők voltak. Szélsőséges éghajlatú vidékeken is évszázadok óta alkalmazzák, mert hőmérséklet-kiegyenlítő hatására már régen rájöttek: északon fűti, délen pedig hűti a zöldtetők alatti helyiségeket. A modern építészetben a XX. század elején Le Corbusier alkalmazta a gyakorlatban is hitvallását: "Nem hagyhatjuk, hogy épületeink tetőfelületei csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva."

Ha fel kellene sorolnunk a legkorábbi virágokat, akkor szinte mindenki a hóvirágot, ibolyát, tőzikét esetleg krókuszt említené, pedig egyes nőszirom fajok és fajták is igen korán, már márciusban virágoznak. Az írisz a nevét a szivárvány görög istennőjéről, Íriszről kapta, és ez is jelzi, hogy milyen sokféle lehet az íriszek színe. A hagyományos kék, fehér és sárga színű mellett már számtalan színváltozatban kapható, és a nemesítők folyamatosan újabb és újabb szín- és formaváltozatokkal jelennek meg.

A gyümölcsfák védelmét szolgáló eljárások közül az egyik legfontosabb a tél végi, kora tavaszi lemosó permetezés. Ha elvégezzük ezt a műveletet, fáradozásunk később megtérül, hiszen több és jobb minőségű termést hoznak a gyümölcsfák.

A metszéshez a következő jó tanácsokat tartsuk észben:

1. Még a rügyfakadás előtt kezdjük el a metszést, hiszen ilyenkor jól áttekinthető a korona, könnyebben eldönthetjük, mit és honnan távolítsunk el; csak az őszibarack és a kajszibarack esetében várjunk addig, amíg a virágrügyek elkezdenek megduzzadni.

2. A lehető legkisebb sebet ejtsük a fán a metszés során.

3. Ne hagyjunk nagy csonkokat, mert ezek beszáradnak és könnyebben elfertőződhetnek a sebek; tehát a rügyhöz közel metsszünk vissza, és lehetőleg ne egyenesen vágjunk, hanem kissé ferdén.

4. Ha nagyobb ágakat fűrészelünk le, akkor ezt több részletben tegyük, hogy megakadályozzuk ezek behasadását.

5. Vigyázzunk, ne essünk túlzásba a metszés során; hagyjunk is valamit a fán.

6. Először mindig a beteg, sérült, hasadt részeket távolítsuk el.

7. Célunk, hogy világos, szellős koronát alakítsunk ki, hogy a fejlődő gyümölcsök elegendő napfényhez jussanak, és megakadályozzuk a betegségek és a kártevők elszaporodását, hiszen ezek terjedésének kedvez a sűrű korona és lombozat.

8. A következő lépés a korona ritkítása, amely során a sűrűsítő, befelé és túlságosan felfelé növő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat, ágrészeket vágjuk le.

9. Senki sem szereti, ha nagyon nyújtózkodnia kell a szép gyümölcsökért, ezért törekedjünk a korona szétterítésére, terebélyesítésére; ezt úgy érhetjük el, hogy mindig kifelé álló rügyre metsszünk vagy kifelé növő oldalelágazásra vágjunk vissza.

10. Az öreg, de egészséges fáknál az ún. ifjító metszés részeként a túlságosan elöregedett részeket metsszük le, de ügyeljünk arra, hogy a fiatal hajtásokat, vesszőket tartsuk meg, hogy legyen miből megújulnia a fának; a korona belső részéből lehetőleg ne vágjunk ki tőből semmit.