tg-kapanyel-bk0210

A dió szóba került már néhányszor a blogon, de most, hogy leszüretelték az idei termést is, érdemes újra elővenni a témát. Egy posztba persze egyáltalán nem fér bele mindaz, amit a dióról tudni kell vagy érdemes, azért teszünk egy próbát.

Dióliget Lengyeltótiban

A tolvaj fagyöngy

Őszi gyomsorozatunk záró részében a fán lakó élősködőket tárgyaljuk. Már az előző részek egy-egy növénye is kiverte a biztosítékot néhány kertbarátunknál. Többek ugyanis a hivatalos nomenklatúra szerinti gyomot szívesen látják kertjükben. Így volt egyik barátom is, aki a vaddohányt, ahelyett, hogy tövestől kitépte volna, inkább szétültette kertjében. Később meg is bánta.

A tegnapi poszt folytatásaként most is a hagymások ültetéséről írunk, kicsit modernebb változatban. Ezzel együtt megfogadhatjuk a Gazdasszony tanácsait is!

Már most meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy kora tavasztól kertünk virágos mezővé váljon. A nárciszt nem baj, ha már elültettük, de még semmiről nem késtünk le, hiszen eddig az időjárás sem mutatta legőszibb arcát.

A' Virág Termesztéséröl.

Közönségesen a' Virágokról meg kel tartani: hogy a' mostan trágyázott főldet ugyan egysem, de a' kövér porhanyó fekete földet mindenik szereti: és hogy a' virágzás idején az öntözést mindenik megkivánja. Ha sok eső, vagy igen forró szárazság jár: a' magjaik elromlanak.

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.