Valamelyik Pettson és Findusz mesekönyvben olvastunk egy kísérletről, amelyben tulipán szirmait lehet ételfestékkel megszínezni. Természetesen a gyerekek azonnal ki is akarták próbálni, hogy tényleg működik-e. Naná, hogy februárban!

Csak pár hónapot kellet várnunk, amíg a fehér tulipánok kinyíltak a kertben, és persze az elsőt bele is állítottuk egy pohárba, amit zöld ételfestékkel töltöttünk meg. Csupán egy-két óra kellett hozzá, hogy látszani kezdjenek az „erek” a tulipán szirmain.

Egy nappal később egészen futurisztikus lett szegény virág, élénkzöld vonalak cirmozták a szirmokat.

Hallottam róla, hogy sokan tesznek ezt-azt a vágott virág vizébe, hogy a csokor sokáig friss maradjon. Én csak a vizet szoktam cserélni a vázában, és néha vágok egy kicsit a virág szárából, de vannak trükkösebb megoldások is. Ezekből néhány a teljesség igénye nélkül:

- hipót kell önteni a vízbe (nem büdös ez egy kicsit?)
- sört kell önteni a vízbe (érdekes, a csigák is ezt kedvelik…)
- cukrot tegyünk a vízbe (dália, frézia, nárcisz, orgona, szegfű, tulipán szereti)
- sót tegyünk a vízbe (gerbera, kardvirág, margaréta, őszirózsa szereti)
- aszpirint tegyünk a vízbe (nahát…)
- rézérmét tegyünk a vízbe (egyre cifrább…)
- a rózsa szárát ferdén vágjuk, a szegfűét egyenesen, a tulipán szárát szúrjuk át tűvel, az orgonáét pedig kalapáccsal ütögessük laposra (trancsírozás magas fokon)
- a vízbe érő leveleket le kell vágni, hogy ne rothadjanak (ezt értem)
- cukrot, ecetet és citromlevet tegyünk a vízbe (ecet és citromlé együtt?)
- jégkockát tegyünk az írisz vizébe (egy tarkább csokornál már egy jó erős koktélt keverhetünk…)
- ne cseréljük a vizet a tulipán alatt
- tegyük néhány órára cukros vízbe a kálát és az amarilliszt, majd dugaszoljuk be a szárukat vattával (hmmm…)
- a gerberát széles aljú vázába, kevés langyos vízbe állítsuk (tartalomhoz a forma…)

…valamint holdtöltekor köpjünk háromszor kelet felé.

Persze a legtöbb dolognak van valóságalapja, csak kissé viccesen hangzik. A friss vágási felület gondoskodik arról, hogy a növény több vizet vehessen fel. Ügyeljünk rá, hogy ne kerüljenek légbuborékok a kapillárisokba (pl. vágjuk víz alá tartva a szárat). Ha a vízhez cukrot vagy sört adunk, gondoskodunk némi tápanyagról, citromlével, ecettel vagy aszpirinnel a savas kémhatást biztosítjuk, a hipó és a réz a baktériumok és a gombák szaporodását akadályozza. Ha hűvös, félárnyékos, huzatmentes helyre állítjuk a csokrot, kevesebb vizet párologtatnak a növények.

Érdemes néhány praktikát kipróbálni, és meg is oszthatnátok velünk a nálatok bevált recepteket.

Források: ez, ez és ez