tg-kapanyel-bk0210

Már kinyíltak az első krókuszok is, ezt a képet a IX. kerületben készítettem.

A metszéshez a következő jó tanácsokat tartsuk észben:

1. Még a rügyfakadás előtt kezdjük el a metszést, hiszen ilyenkor jól áttekinthető a korona, könnyebben eldönthetjük, mit és honnan távolítsunk el; csak az őszibarack és a kajszibarack esetében várjunk addig, amíg a virágrügyek elkezdenek megduzzadni.

2. A lehető legkisebb sebet ejtsük a fán a metszés során.

3. Ne hagyjunk nagy csonkokat, mert ezek beszáradnak és könnyebben elfertőződhetnek a sebek; tehát a rügyhöz közel metsszünk vissza, és lehetőleg ne egyenesen vágjunk, hanem kissé ferdén.

4. Ha nagyobb ágakat fűrészelünk le, akkor ezt több részletben tegyük, hogy megakadályozzuk ezek behasadását.

5. Vigyázzunk, ne essünk túlzásba a metszés során; hagyjunk is valamit a fán.

6. Először mindig a beteg, sérült, hasadt részeket távolítsuk el.

7. Célunk, hogy világos, szellős koronát alakítsunk ki, hogy a fejlődő gyümölcsök elegendő napfényhez jussanak, és megakadályozzuk a betegségek és a kártevők elszaporodását, hiszen ezek terjedésének kedvez a sűrű korona és lombozat.

8. A következő lépés a korona ritkítása, amely során a sűrűsítő, befelé és túlságosan felfelé növő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat, ágrészeket vágjuk le.

9. Senki sem szereti, ha nagyon nyújtózkodnia kell a szép gyümölcsökért, ezért törekedjünk a korona szétterítésére, terebélyesítésére; ezt úgy érhetjük el, hogy mindig kifelé álló rügyre metsszünk vagy kifelé növő oldalelágazásra vágjunk vissza.

10. Az öreg, de egészséges fáknál az ún. ifjító metszés részeként a túlságosan elöregedett részeket metsszük le, de ügyeljünk arra, hogy a fiatal hajtásokat, vesszőket tartsuk meg, hogy legyen miből megújulnia a fának; a korona belső részéből lehetőleg ne vágjunk ki tőből semmit.

Ha már nem győzzük kivárni a tavaszt, fogjunk hozzá a metszéshez!

Bár a metszés hagyományosan a tél legvégére és a tavasz legelejére időzített szezonális munka, akinek sok dolga van, vagy nagy a kertje és sok a metszenivaló, az akár már most is elkezdheti a metszést. Ilyenkor a kertben az évelők még téli álmukat alusszák, visszafagytak, és most a talaj közelében lévő, vagy magában a talajban elhelyezkedő áttelelő szerveikkel várják a nyugalmi, hideg időszak végét.

Emlékszem, amikor 10 évvel ezelőtt kertes házba költöztünk, legelőször hóvirághagymát hoztam a nagymamám kertjéből, hogy elültethessem. Még elképzelésem sem volt arról, hogy milyen stílusú lesz a kertem, milyen növényeket szeretnék, de hóvirágra feltétlenül szükségem volt. Azóta is minden évben már karácsony előtt lesem az ágyásokat, kibújtak-e már a kis, zöld levélcsúcsok.

Most újévre már az első virágok is megjelentek és a múlt heti melegben szépen sorban kinyíltak a hóvirágok. Az évek során elszaporodtak a kertemben, itt is, ott is felbukkantak. Nem győzöm csodálni a vakítóan fehér szirmokat, az üde zöld leveleket, egyszerre érezni kezdem a tavasz közeledtét… Egy kis csokor hóvirág most is a szobámban illatozik. (Bizony, a hóvirágnak erőteljes, édes illata van.)

A hóvirág (Galanthus nivalis) az amarilliszfélék családjába tartozó évelő. Kb. 1 cm-es hagymájából tél közepén keskeny, hamvaszöld levelek hajtanak ki. Ezzel szinte egy időben fehér bimbó bújik ki a levelek közül. A kifejlődött virág harangszerűen bókoló, három külső és három belső lepellevele (szirma) van. A külsők fehérek és csepp alakúak, a kicsi belsők zölden csíkozottak. Erdei sétákon tömegével láthatunk hóvirágot az avarban megbújva, de ne szedjünk belőlük, mert szigorúan védett. Ha szeretnénk hóvirágot ültetni a kertünkbe, hagymáját megvásárolhatjuk a kertészeti szakáruházakban.