tg-kapanyel-bk0210

Május végén virágzik a sokak által kedvelt fekete bodza. Illatos, ehető virágait egy-egy kiránduláson begyűjthetjük, de ügyeljünk arra, hogy ne az út mellől szedjük, mert a bodzavirágot mosatlanul kell felhasználni. Készíthetünk belőle szörpöt vagy bort, de kisüthetjük palacsintatésztában is. A szárított bodzavirágból teát készíthetünk. Virágpor-allergiások inkább ne fogyasszák. Beérett bogyójából lekvárt főzhetünk, de textilfestéshez is kiváló alapanyag.

Stevia (sztívia, jázminpakóca)

Ezt a Paraguayban és Brazília déli részén őshonos növényt az ottani indiánok már évszázadok óta használták édesítésre, sebek, bőrbetegségek kezelésére. A 16. században a spanyol hódítók is felfigyeltek különleges tulajdonságaira, de az első komoly tudományos vizsgálatokat csak 1899-ben végezte Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguayi kémikus. (Innen ered a növény tudományos neve: Stevia rebaudiana Bertoni).

A benne található steviol-glükozidok miatt levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, de a belőle készült szirup akár 300-szor édesebb is lehet a hagyományos édesítőknél.
 

A növény zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel nyílnak apró, fehér virágai. Tavasztól őszig szabadban vagy napfényes ablakban termeszthető. Télen fagymentes helyen kell tartani. Kártevője nem ismert.

Használhatjuk ételek, italok édesítésére. Szárított leveleit le kell forrázni, és negyed órát állni hagyni. 2 dl vízhez egy kanál morzsalékot adjunk. Cukorbetegek is fogyaszthatják, mert nem emeli meg a vércukorszintet.
A belőle készült szirupot hűtőben kell tárolni. Szárított és porrá őrölt leveleit sütéshez és főzéshez is használhatjuk, mert nem bomlik le a melegítés hatására (kb. 200 °C-ig). Fogyókúrázók is bátran élhetnek vele, mert 0 kalóriát tartalmaz.

Baktérium- és vírusblokkoló hatású, a benne lévő rengeteg ásványi anyag és vitamin erősíti az immunrendszert. Megfázás esetén a megőrölt porból egy fél kávéskanálnyi fertőtleníti a torkot. Nem okoz fogszuvasodást, Japánban pl. a rágógumi édesítésére is ezt használják. Segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomás-ingadozásra.

A dél-amerikai indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek (pl. ekcéma) kezelésére is.
A növényt Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák, bár káros hatása egyáltalán nem ismert.

A növényről további érdekességeket itt és itt, felhasználási ötletekről pedig itt olvashatsz.

A piacokon járva mostanában gyakran láthatunk rebarbarát, de sokan nem tudják, mire lehet használni. Az angolszász konyha kedvelt alapanyaga ez a fanyar ízű növény, lehet belőle levest, lekvárt, mártást készíteni, de a hagyományos meggyes lepény helyett is kipróbálhatjuk a rebarbarás változatot. Fontos tudnunk a rebarbaráról, hogy étkezési célra csak a húsos levélnyél alkalmas.

A zsázsát eddig csak kis növényke formájában ismertem, úgy szeretem is. Most kipróbáltam a csíraváltozatot, mely ugyan nem aratott nálam akkora sikert, mint az eddigiek, de azért megosztom veletek, hátha másnak bejön.

A vöröskáposztamagot nem olyan rég fedeztem fel; ennek a zöldségfélének eddig csak az almával párolt, kacsacombbal dúsított változatát ismertem, amely nagyon bejött, úgyhogy gondoltam, adok egy esélyt a magnak is. Nem bántam meg:)