tg-kapanyel-bk0210

... mi a jó nekik, és nekünk is. A barnamedvék téli álmukból felébredve magabiztosan találják meg az Ázsiából származó fokhagyma Európában honos rokonát, a medvehagymát (Allium ursinum). Jól belakmároznak belőle, így turbózzák fel legyengült szervezetüket a tavasz kezdetén.
Az ember is így van ezzel, legalábbis én biztosan: alig várom, hogy megjelenjen a piacon, lepukkant testem, lelkem felvidul, az első csomaggal pedig rendszerint már hazafelé végzek is. Ha viszont nem a piacon vesszük, résen kell lennünk, mert a levelek nagyon hasonlítanak a gyöngyvirágéra, ezért a tapasztalatlan gyűjtő könnyen pórul járhat, hiszen ez utóbbi levelek rendkívül mérgezőek. Igaz, az erős fokhagymaillat segíthet a döntésben, de ránézésre nem lehetünk biztosak a dolgunkban. Tegyünk is egy próbát: az alábbi képeken a medvehagyma és a gyöngyvirág levelei láthatók. Melyik a melyik?

Az óvoda után sokáig nem hallottam róla, ott is csak az értelmetlen nóta kapcsán találkoztam vele és valószínűsíthető rokonával, bablencsével. Aztán szép lassan letisztultak a dolgok, kiderült, hogy az utóbbi nem egy botanikai öszvér, csicseriborsó pedig igenis létezik, még ha kevésbé is használjuk, mint a téli időszakban népszerű többi hüvelyest. Pedig megérdemelné!

A kínaiak kedvenc gyümölcse a licsi. Úgy kell nekik! Ja, igen, ezen a ponton szólok, hogy aki szereti a licsit, és nem bírja elviselni, hogy a posztíró viszont nem rajong érte, az most gyorsan hagyja abba az olvasást, mert megint rettentően fogja érezni magát, mint ahogy az a mangónál történt.

A torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa - ezt termesztik, Armoracia rusticana - ez pedig hazánkban vadon terem) a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, így a káposzta, retek rokona.

A 80 éves Feri bácsi, meglátván teraszunk kis asztalkáján a szaladossütő-tálat, örömmel nyugtázta, hogy megtartottuk ezt az ősi darabot (amely valóban több mint 100 éves). Tetszett neki a tál közepére tett jókora korall a szebbnél szebb tengeri sünök vázával és kagylóhéjakkal körítve.

A szaladossütő kb. 40 cm átmérőjű, 10 cm magas, barna, mázas cseréptál. Társaságunk fiatalabb, szalados témában járatlan tagjainak igyekeztünk elmagyarázni, mi is ez az étel: búzacsírából készülő massza, melyet a tálba öntve, kemencében sütöttek meg. Tetején fényes, kb. 1 cm vastag, karamellízű kéreg képződik - ez nagyon finom -, alatta lágyabb, édeskés, puha tésztaszerűség - ezt én nem szerettem.