tg-kapanyel-bk0210

Végre itt a tavasz! Azoknak, akik szeretnek kertészkedni, a következő jó tanácsokat adom:

Első feladat a cserjék és a fák metszése, most esedékes a fagyok elmúltával. Nagyon lényeges, hogy ismerjük növényeinket, mert csak ebben az esetben végzünk szakszerű munkát. Ha a könyvek alapján nem tudjuk beazonosítani fajtáikat, kérjünk szakembertől segítséget. Nem biztos, hogy a szomszéd, esetleg a kolléga a legjobb választás. Döntsük el, mit szeretnénk a növényünktől: zöldtömegével, virágjával, esetleg különleges formájával díszítsen. Ezt a problémát egy kedves ismerősöm egyszerűen megoldja: kétévente elektromos láncfűrésszel szinte tövig visszagyilkolja a növényeit. Ennek következtében hatalmas seprűszerű borzadályokat hoz létre. Minél rövidebbre vágjuk vissza a növényt, annál erőteljesebb hosszabb hajtást hoz létre. Tavaszi virágzású bokrokat kíméletesen metsszük. Csak a beteg, törött, elszáradt részeket vágjuk le. Ellenkező esetben a virágzó részektől szabadítjuk meg a növényt. Nyári, őszi virágzású cserjéket ifjíthatjuk, alakíthatjuk kedvünkre.

Sövényeinket is most kell formázni először. Túl sűrű ágrendszer a virágok mennyiségét, minőségét hátrányosan befolyásolja. A fák alakításánál kivétel, ha elöregedett növényt ifjítunk, mellőzük a láncfűrész használatát. Rengeteg vasvillához hasonló ágacskákkal bőségesen ellátott gnóm növényt lehet látni!

Amennyiben nem köcsögfának vagy vendégriogatónak szánjuk fáinkat, kíméletesen formáljuk, mert a későbbi zöldmetszéssel gyönyörűen alakíthatjuk a korona formáját. Nagyobb ágakat mindig tőből vágjuk le, és feltétlenül védjük sebkezelővel a metszlapot. Diófát nem szabad tavasszal metszeni, mert erőteljes nedvfolyást idézünk elő, ami nemcsak legyengíti, de akár el is pusztíthatja a növényt.

Örökzöldek, rózsák, évelők, alakításával még várjunk, mert lehetnek még komoly fagyok, amik károsíthatják a frissen vágott növényt.

Úgy tűnik, hogy a tavasz még egy kicsit várat magára, addig is nézzétek meg ezt a videót:

Valahogy csak nem akar vége lenni a télnek. Körülnéztem anyuék kertjében, hátha a virágok már jelzik a tavaszt, de csak a hóvirág nyílt ki.

Emlékszem, amikor 10 évvel ezelőtt kertes házba költöztünk, legelőször hóvirághagymát hoztam a nagymamám kertjéből, hogy elültethessem. Még elképzelésem sem volt arról, hogy milyen stílusú lesz a kertem, milyen növényeket szeretnék, de hóvirágra feltétlenül szükségem volt. Azóta is minden évben már karácsony előtt lesem az ágyásokat, kibújtak-e már a kis, zöld levélcsúcsok.

Most újévre már az első virágok is megjelentek és a múlt heti melegben szépen sorban kinyíltak a hóvirágok. Az évek során elszaporodtak a kertemben, itt is, ott is felbukkantak. Nem győzöm csodálni a vakítóan fehér szirmokat, az üde zöld leveleket, egyszerre érezni kezdem a tavasz közeledtét… Egy kis csokor hóvirág most is a szobámban illatozik. (Bizony, a hóvirágnak erőteljes, édes illata van.)

A hóvirág (Galanthus nivalis) az amarilliszfélék családjába tartozó évelő. Kb. 1 cm-es hagymájából tél közepén keskeny, hamvaszöld levelek hajtanak ki. Ezzel szinte egy időben fehér bimbó bújik ki a levelek közül. A kifejlődött virág harangszerűen bókoló, három külső és három belső lepellevele (szirma) van. A külsők fehérek és csepp alakúak, a kicsi belsők zölden csíkozottak. Erdei sétákon tömegével láthatunk hóvirágot az avarban megbújva, de ne szedjünk belőlük, mert szigorúan védett. Ha szeretnénk hóvirágot ültetni a kertünkbe, hagymáját megvásárolhatjuk a kertészeti szakáruházakban.