tg-kapanyel-bk0210

Első találkozásom a damaszkuszi rózsával (Rosa x damascena) nem volt egészen felhőtlen. Történt ugyanis, hogy a Bulgáriában ajándékba kapott rózsaolaj fiolája kinyílt a bőröndömben, ami mély nyomokat hagyott bennem és a ruhatáramban egyaránt. A "szag" beleégett az agyamba, és biztos voltam benne, hogy ilyen illat márpedig nem létezik természetes forrásból. Pedig.

Tavaly volt szerencsém megszagolni egy damaszkuszi rózsát, és bizony, olyan illata volt, mint a fent említett rózsaolajnak. Nem csupán egyedülálló illata, hanem bájos külleme és a testre-lélekre gyakorolt jótékony hatása miatt Németországban megválasztották 2013 gyógynövényévé.

Most nem egy újfajta burgonyáról, de még csak nem is valami jó kis receptről szólunk, hanem a rózsaszaporításról.

A dugványkészítés nem nagy ördöngösség, még városi, ámde telektulajdonos nagymamám is gyakran csinálta. Igaz, ő nem kerített nagy feneket a kertészkedés tudományának. Ahogy már valahol a blogon régebben említettem, vetni úgy vetett, hogy kiszórt egy marék magot, majd amikor kikeltek, a hasonlókat csoportosítva ültette össze. A szőlőt mindig szemmagasságban vágta le, mintha sövény lenne, mégis neki volt a legszebb termése az utcában.

A csicsóka termése megtisztítva egyáltalán nem csúf. Ha sikerül néhány gumót szerezni, érdemes megkóstolni; nyersen harapva, reszelve, vékony szeletekre vágva salátákhoz adható, párolva, főzve szószok készülhetnek belőle, de darabjaiból más gyümölcsökkel ízesítve turmix is lehet. Ha a magyar recepteken kívül többféle felhasználási lehetőséget is keresünk, használjuk a francia megfelelőjét: le topinambour - és hamar kiderül, hogy a nálunk méltatlanul elfelejtett zöldség a konyhaművészet országában ünnepelt eledel. Olyan drága, különleges étkek mellett szerepel, mint a homár, libamáj, szarvasgomba, ritkán tálra kerülő tengeri csemegék körete.

A gumók alapos tisztítást igényelnek

Amint kisüt a nap, s melegszik az idő, a kerttulajdonosok legtöbbje késztetést érez, hogy derékfájdító munkáját megkezdje. A hosszúra nyúlt tél miatt rövid időre koncentrálódik az elvégzendő feladatok nagy része. A Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer hőstetteit bemutató, vagy harminc éve népszerű tévésorozat címét idézve: elérkezett a tavasz 17 pillanata, azaz legalább ennyi teendőnk van mostanság a kertben.

A kerttulajdonosokat pontosan három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a birtoka, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb - jobb esetben - kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik "kerttársaságba" tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, (mű)trágyáznak. Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra.

Már hetek óta huhogok a fagyos napok eljöveteléről, a mediterrán növények védett helyre cipeléséről, meg a muskátlis ládák teleltetéséről. Azonban rá kellett jönnöm, hogy az idén korai volt a vészharangok kongatása. Voltak már kritikus pillanatok, de ahogy sok teraszon látni, a leanderek még vígan bírják a szabadban, ahogy a muskátlik is tartják magukat a balkonládákban. Az biztos, hogy új virágot nem hoznak, de még teljes pompájukban díszlenek.

Viszont, amivel biztos nem lehet már tovább várni, az a kerti növények hővédelmének elkészítése. Aki szeretné, hogy tavasszal újraéledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel takarni kell ezeket.

Nagy kincs az egészséges, száraz falevél