tg-kapanyel-bk0210

A cukkini és köztem bimbózó kapcsolat csak néhány éve kezdődött, de egyre ígéretesebben alakul. Régen csak egy tökfélének tartottam, ami nem sok jóval kecsegtetett, lévén hogy a mai napig a számban érzem a menzai édes-kapros, sűrű trutymóvá szétfőzött, telelisztezett borzalomnak az ízét. Ráadásul zsenge gyermekkoromban nem is találkozhattam e kedves rokonnal, hiszen a cukkini még az 1970-es évek végén is ritkaságszámba ment Magyarországon.

Pedig a tökfélék (Cucurbitaceae) őshazájában, a mai Guatemala és Mexikó területén ősidők óta fogyasztják e növénycsalád tagjait. A cukkinit (Cucurbita pepo var. giromontia Duch) spanyol és portugál felfedezők hozták be Európába, ahol Olaszországban lett először sikeres. Onnan terjedt el a Földközi-tenger térségében.

Most, hogy a hazai időjárás lassan a trópusival vetekszik, érdemes megnézni, hogyan boldogulnak a kertészek ott, ahol a szárazság és a hőség mindennapos jelenség.

A folyamatosan érő zöldségek és gyümölcsök egész nyáron ellátnak bennünket teendőkkel, hiszen valamilyen formában megpróbáljuk átmenteni őket a hideg téli napokra. Üvegbe zárva, zacskóba téve, lefagyasztva, szárítva, aszalva, ki hogy. Az élelmiszer-tartósításnak számtalan formája létezik, melyek megismeréséhez szeretnénk most könyveket ajánlani.

Az aszalás és szárítás az egyik legrégebbi tartósítási eljárás. Már az inkák is ismerték, de elterjedt volt az ősi Kínában és Egyiptomban is. A régi korok embere azt vallotta: az utolsóként leszedett gyümölcsök az egész év növekedést serkentő erejét magukban foglalják, így szárított formában tárolva elfogyasztásukkor védelmet nyújtanak a betegségekkel szemben. Míg őseink a napon szárították a termést, manapság már több lehetőség közül választhatunk. A Cser Kiadó Aszalt gyümölcsök és zöldségek című könyvéből elsajátíthatjuk saját kertünk gyümölcseinek szárítását és aszalását, de emellett számos ízletes receptet is találunk, amelyek a felhasználáshoz adnak kreatív ötleteket.

A legkorábban elvirágzó egynyáriakról már lehet magot gyűjteni. Nem is a magfogás a nehéz dolog, hanem a rendszerezés. Aki nem elég precíz, ne is fogjon hozzá, mert a sok mag hamar kaotikus összevisszaságba kerül. Azt is tudni kell, hogy hibridnövényekről nem érdemes magot szedni, mert ezek szülei csak egyetlen szezonra állnak össze, s a hibrid gyermek magjából nem saját magára hasonlatos növény lesz, hanem valamelyik szülőjére hajaz majd.