tg-kapanyel-bk0210

A borús, szürke, esős napokkal megjelennek a különböző felső légúti nyavalyák is, melyekre én mindig vevő vagyok. Ilyenkor mindent kipróbálok a népi gyógymódok közül, de a kamilla-hársfa-bodza kombóra már eléggé immúnis vagyok. A méz-fokhagyma ill. méz-gyömbér is megvolt, de úgy tűnik, új utakat kell keresnem, vagy jön a háziorvosunk szokásos gyógymódja, az antibiotikum.

Ezt megelőzendő kezdtem el kutakodni, és leltem rá az édesgyökérre (Glycyrrhiza sp.), melynek jótékony tulajdonságai már vagy 3000 éve ismertek, csak engem kerültek el.

Az óvoda után sokáig nem hallottam róla, ott is csak az értelmetlen nóta kapcsán találkoztam vele és valószínűsíthető rokonával, bablencsével. Aztán szép lassan letisztultak a dolgok, kiderült, hogy az utóbbi nem egy botanikai öszvér, csicseriborsó pedig igenis létezik, még ha kevésbé is használjuk, mint a téli időszakban népszerű többi hüvelyest. Pedig megérdemelné!