tg-kapanyel-bk0210

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

A hóesés mindig felélénkíti a kertek élőlényeit. Aktívabbak a madárkák, lelkesebben keresgélnek a fák kérgén már ezerszer átvizsgált repedésekben, hátha ott maradt egy rovartojás vagy bábdarab. A hó rendkívül jó nedvességpótló, és a fagyvédelem szempontjából is igen hasznos. Akinek örökzöldjei vannak, nyugodtan kupacolja alájuk a felesleges havat. Ha olvad, akkor az öntözővízből kortyolhatnak a tuják, fenyőfélék.

A hóból nagyszerű tujaöntöző víz lesz

Reggelente a szomszéd házból egy néni köntösben etet 3 környékbeli kóbor macskát, akik aztán a mi társasházunk kertjében pihenik ki az evés okozta fáradalmakat, és végzik el, ami szükséges. Kettő színre és méretre is tiszta Garfield, nem is csoda, ilyen ellátás mellett.