Gyermekkoromban ilyentájt szedtük a lepotyogott vadgesztenyét, és emlékszem, az iskolába jött érte valaki, sőt pár forintot adott is egy-egy vödörnyi termésért, amit az autója utánfutójába kellett önteni.
Gyermekkoromban ilyentájt szedtük a lepotyogott vadgesztenyét, és emlékszem, az iskolába jött érte valaki, sőt pár forintot adott is egy-egy vödörnyi termésért, amit az autója utánfutójába kellett önteni.
Megint kaptunk egy kis esőt, ami örömteli dolog, de már nem nagyon segít azokon, akik a hosszú szárazság idején nem győzték az öntözést.
Pedig öntözésre is legjobb az összegyűjtött esővíz, már ha van mit gyűjteni… Egyrészt olcsó, másrészt mészmentes, és már eleve megfelelő hőmérsékletű. Lehetőleg fénytől védett, zárt tárolóban gyűjtsük, nehogy algák vagy szúnyoglárvák népesítsék be. A hosszú száraz időszak utáni első eső vizét az ereszcsatornából jobb, ha nem használjuk öntözésre, hiszen az lemossa a háztetőn régóta gyűlő összes szennyeződést.
Szerencsére alábbhagyott a hőség, kicsit fellélegezhetünk, meg persze elvégezhetjük a kertben azokat a munkákat, melyekre a kánikulában nem került sor.
Az eső nem mért egyformán, néhol túl sokra sikeredett, másutt meg se kottyant a földnek. A gaz persze már kevés nedvességet is meghálál, úgyhogy biztosan mindenki talál a kertjében kihúzogatni valót. A fákat viszont lehet, hogy meg kell locsolni a hosszú szárazság után. Érdemes a tő körül fellazítani a talajt, vagy lyukakat fúrkálni a földbe, hogy a víz könnyebben eljusson a gyökerekhez.
Egyre többen vállalkoznak arra, hogy ne csak a lakáson belül, hanem azon kívül is minél több zölddel vegyék körbe magukat. Szerencsére az egynyári és évelő virágok választéka évről évre bővül, így van miből mazsolázni. Az más kérdés, hogy ezek közül aztán mi érzi jól magát nálunk. Kevés az őshonos növény, így sokszor nehéz eltalálni, jó helye lesz-e erkélyünkön, teraszunkon a kiszemelt szépségnek. Ennek ellenére érdemes kísérletezni.
Zsenge hajtás, meleg és nedves környezet - ilyen a levéltetvek édeni kertje. A kellemetlen kis dögök szerencséjére mostanában arany életük van: vidáman sokasodnak, és máris sorakoznak a hajtások éppen növekvő zsenge végén. Nem szabad szünetet tartani az ellenük folytatott harcban, mert úgy járnak, ahogy tavaly én a sivatagi rózsámmal. A gonosz kis jószágok addig nyalogatták a hajtó virágrügyeket, míg azok elpusztultak, és örülhettem, hogy a pompás piros virágok helyett egyáltalán levelet hozott a növény.
Utolsó kommentek