tg-kapanyel-bk0210

Évszázados vadgesztenyesorok előbb senyvedését, a levelek idő előtti lehullását, később a fa lassú pusztulását okozzák a Magyarországon újonnan érkezettnek számító vadgesztenye-aknázómolyok (Cameraria ohridella). A fák leveleit vékonyító, korai lehullást okozó molykártevő vélhetően Észak-Amerikából érkezett Európába. Szerencse a bajban, hogy a molynak különleges az étvágya, és főként a fehérvirágú vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum) károsítja, ezért ajánlható, hogy helyette inkább a rokonait telepítsük, ha már e szép fákat szeretnénk környezetünkben látni. Ilyen a hússzínű vadgesztenye (Aesculus x carnea), az észak-amerikai kisebb termetű sárga vadgesztenye (Aesculus flava) és a még kisebb pirosló vadgesztenye (Aesculus pavia). A vörös (Aesculus pavia) és a közönséges vadgesztenyét Franciaországban keresztezték.

Ha a málnához hasonlatos növényen teremne a többi gyümölcs is, nem okozna fejfájást a sokféle metszési módozat elsajátítása. A málna esetében nincs semmi ördöngösség, csak nyisszantani kell, persze azt azért nem árt tudni, mit és mikor. Pontosabban fel kell ismerni az elsőéves és a letermett hajtások közötti különbséget.
Az elsőéves hajtások, a következő szezon termővesszői, a növekedés évében nem teremnek. Viszont a következő évben növesztett oldalhajtásaikon előbb virágot, majd gyümölcsöt hoznak; ezekre bizony nagy szükség van. Ezért ezeket a hajtásokat a metszőnek fel kell ismernie. A málna önmagától is megújuló hajtásrendszerének fontos sajátossága, hogy a termés beérése után a hajtás elhal (letermett vesszővé válik), s átadja helyét a közben megfásodott vesszőnek.

Az ősz egyik legszínpompásabb és legváltozatosabb virága a krizantém (Chrysanthemum). Sokan temetővirágként gondolnak rá, pedig nem csak a sírokat, hanem kertünket, erkélyünket is díszíthetjük vele.

Régebben nem szerettem a hortenziát, kicsit "művirág" hatásúnak tartottam. Az utóbbi években viszont egészen megkedveltem, bár még most is kicsit túl tökéletesnek tartom. Néhány éve be is szereztem egy hortenziatövet, amit másfél év alatt sikeresen kipusztítottam. Igaz, nem is nagyon néztem utána, hogy milyen kertet, milyen körülményeket szeret ez a növény. Hogy ne járjatok úgy, mint én, összegyűjtöttem néhány tudnivalót a hortenziáról.

- A bogyós termésű gyümölcsöknél a gyümölcshullást a vízhiány mellett a nem megfelelő beporzás okozhatja. Ültessünk különböző fajtákat, mert számos bogyós termésű cserje nem öntermékeny, ezért pollenadó kell a megtermékenyítéshez.

- A gyomok és a kártevők ellen folytatni kell a harcot: a cseresznyelégy május végén, június elején rakja le petéit az érésben lévő cseresznyébe. Függesszük ki időben a fákra a sárga lapokat!

- A sárgabarack és a meggy száraz ágait vágjuk le, és moníliafertőzés esetén égessük el.

- Akasszunk ki csapdát a levéltetű ellen, vagy csapdanövényekkel tartsuk távol. Ha a gyümölcsfák mellé ültetőedényben sarkantyúkát teszünk, magához vonzza a vértetűt, amely így nem támadja meg a fát.

- A savanyú tejet ne öntsük ki, mert kiváló tápanyagot jelent a komposzt előállításában fontos szerepet játszó tejsavbaktériumoknak.

- Végül ne feledjük: vasárnap gyereknap lesz! Mi lenne, ha a gyerekek játékok helyett kivételesen egy saját ágyást kapnának a kertben, melyet kedvük szerint ültethetnek be virágokkal vagy zöldségekkel?! A gyerekek türelmetlenek, ezért gyorsan fejlődő növényeket válasszunk. Ilyenek pl. a hónapos retek vagy a zsázsa, mely utóbbiból még előrajzolt mintákat is lehet "festeni".

Jó mulatást hozzá!