tg-kapanyel-bk0210

A mai névnaphoz több növény, hiedelem és szokás is kapcsolódik. Ezek közül talán a borbálaág a legismertebb: sok helyen cseresznyefaágat, máshol kilencféle (vagy ahány van a kertben) gyümölcsfa- vagy orgonaágat tesznek vízbe. Ha karácsonyra kivirágzik (ki szokott), akkor újévre férjhez mennek az eladósorban lévő lányok.

A szokás Szent Borbála legendájához kötődik, aki pogány apja akarata ellenére keresztelkedett meg, és választotta Krisztust örök vőlegényül. Apja ezt nem tudta megbocsájtani, lányát a provincia prefektusa elé vitte. Borbálát börtönbe vetették, kegyetlenül megkínozták, de a legenda szerint Krisztus a Paradicsom virágaiból koszorút helyezett a fejére, amitől sebei minden reggelre begyógyultak, és más csodák is történtek.

Végül lefejezték, az ítéletet saját apja hajtotta végre. Meg is bűnhődött érte, mert hazafelé villám sújtotta halálra.

A vadon termő gombák a takarítás nagymesterei: ha nem vennének részt az elhalt növényi anyagok lebontásában, néhány évtized alatt több méteresre vastagodna az avarréteg, így be se lehetne menni pl. gombászni az erdőkbe. De szerencsére itt vannak, Magyarországon a gombafajok száma 2000-nél is több. Igaz, ezek kis töredéke ehető, szedhető, de a többiek legalább végezhetik a dolgukat, míg a vadgombák szerelmesei minden évszakban megszedhetik kosaraikat. Nincs ez másként novemberben sem, mostanában is érdemes keresgélni erdőn, mezőn, vagy akár a föld alatt, ha van hozzá disznónk vagy kutyánk és engedélyünk (ld. kép).

Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

"A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

… Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig." (Móra Ferenc: Georgikon)

Első találkozásom a damaszkuszi rózsával (Rosa x damascena) nem volt egészen felhőtlen. Történt ugyanis, hogy a Bulgáriában ajándékba kapott rózsaolaj fiolája kinyílt a bőröndömben, ami mély nyomokat hagyott bennem és a ruhatáramban egyaránt. A "szag" beleégett az agyamba, és biztos voltam benne, hogy ilyen illat márpedig nem létezik természetes forrásból. Pedig.

Tavaly volt szerencsém megszagolni egy damaszkuszi rózsát, és bizony, olyan illata volt, mint a fent említett rózsaolajnak. Nem csupán egyedülálló illata, hanem bájos külleme és a testre-lélekre gyakorolt jótékony hatása miatt Németországban megválasztották 2013 gyógynövényévé.

A nyári szellő még a szennyezett városokban is meg-meghozza a hársak igazán kellemesnek mondható illatpamacsait. Régi leírásokból is kitetszik, hogy a strapabíró hársfák évszázadok óta kedvelt, levegőtisztító városi növények. Közeli rokonként a családba vagy félszáz féle hársfa tartozik, de Magyarországon főként a kislevelű (Tilia cordata) és a nagylevelű (Tilia platyphyllos) fajt ismerik. A hársfák pontos meghatározása nem egyszerű. A kertekben rendkívül hasznosak azért is, mert lehulló leveleik nagyon hamar elbomlanak, ezért a humuszképzésben fontos szerep jut neki. Emellett a talajra kedvező hatással vannak gyökerei is, hiszen mélyre hatolnak és nedvesség s tápanyag után kutatva jól feltárják a talajt.

A nagycenki hársfasor már 250 éve áll