Az idei szárazság sok kertlakót új túlélési stratégiára késztet. Az már megszokott, hogy szüret tájt versengeni kell a darazsakkal az édes gyümölcsért. Idén mintha kevesebben lennének, azért nem árt résen lenni. Jó tudni róluk, hogy az édes lé jobban érdekli őket, mint a csata az emberhúsért. Mint rutinos cefrekészítő jól megvagyok a darazsakkal, még egyszer sem böktek meg. Ha rám szállnak, legfeljebb nyalogatják a bőrre fröccsent gyümölcslevet, s odébb állnak. Családunkban is csak egyetlen szúrásról tudok, mint utóbb kiderült az egyik lába beszorult egy karikagyűrű alá, s ijedtében bökött a sárga-fekete csíkos "fenevad".
Ezek után, gondoltam, én is próbálkozom. A csemetét nem volt nehéz beszerezni. A klíma melegedését is jelzi, hogy egyre többen sikerrel teleltetik át a fügét. Néhány évtizede Magyarországon különleges mikroklímájú helyeken, a Mecsek déli lejtőin, a Balaton északi partján meleg zugokban élte csak túl a mínuszokat. Az ezredforduló után a gondosabb kertészek már rendszeres saját terméssel büszkélkedhettek. A füge - amint a legtöbb sokoldalúan hasznosítható növény - világpolgárrá vált. Akit a rokonsága is érdekel, jó, ha tudja, hogy a trópusokon, szubtrópusokon élő népes fikuszfélék közé tartozik. Csak a fügefélék több mint hatszáz fa, cserje, kúszónövény és lágyszárú alkotta családba tartoznak. Sok fikuszféle melegkedvelő szobanövény, de nálunk a tartós szabad életre bizonyos feltételek megléte mellett csak a fügének van esélye.
Utolsó kommentek