tg-kapanyel-bk0210

A régi bölcsesség szerint a leanderek azt szeretik, ha fejüket tűzi a nap, a lábuk pedig vízben áll. Alapelvként érdemes ezt megjegyezni, azonban még néhány dologra figyelnünk kell, hogy igazi mediterrán virágözönnek örülhessünk teraszunkon.

A hosszú, szokatlan tél után növényeink már nagyon várták a tavaszt. A legtöbb teleltetőben február végén megemelkedett a hőmérséklet, sokan örültünk a meleg napoknak, de növényeinknek nem tett jót, hogy korán ébredtek téli álmukból. A márciusi hideg, sötétebb napok hatására a hajtások megnyurgultak, a levelek sárgultak. Az elnyúlt, sápadt hajtásokat a tavaszi nap megperzselheti, a szél könnyebben letöri. Felmerül a kérdés, mikor vigyük ki a leandert, visszavágjuk-e növényünket, és ha igen, milyen mértékben. Erre sajnos általános érvényű tanács nincs, mindig az időjárástól, a növény állapotától és a tartási körülményektől függ a döntés. Minden dézsás mediterrán növény esetében általános szabály, minél később be, és minél előbb ki! Ha megfelelő hűvös helyet tudtunk télre biztosítani, és nem indultak meg a hajtások, hamarabb mehet leanderünk a szabadba. A meleg teleltetőben kitört hajtások erősen fagyérzékenyek, ezért a már megindult növényeket csak teljesen fagymentes időszakban telepíthetjük ki.

Másképp kezdődött az idei tavasz, mint ahogy azt legtöbbünk várta. Most, hogy már minden bizonnyal mögöttünk vannak a télies napok, hirtelen megsokasodtak az eddig kényszerűen halogatott kerti munkák. A kertészkedési szezon kezdetén szokásos palántázás, trágyázás, metszés mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kerti növényeknek is időbe telik, amíg elfelejtik a márciusi hideg, csapadékos időszakot.

Lassan, de biztosan végre megérkezett a tavasz, és vele a kerti munkák ideje! A kertek hangulatát alapvetően meghatározza a pázsit szépsége. Sajnos a hosszú és csapadékos tél igencsak megviselte a gyepek többségét, még akkor is, ha ősszel mindent megtettünk a biztonságos áttelelés érdekében.

Az első feladatunk legyen a fűnyírás; nagyon fontos, hogy helyesen válasszuk meg a magasságot, ami 3-4 centiméternél ne legyen nagyobb. Fontos, hogy csak éles késsel rendelkező fűnyírót használjunk! Fűnyírás után érdemes alaposan átgereblyézni, szellőztetni a gyepet.

Hópenész

Tavasszal az egyik leggyakoribb probléma a hópenész. Ősztől kora tavaszig számíthatunk megjelenésére, de kártétele jellemzően tavasszal a legszembetűnőbb. Tipikus tünetei a levélen megjelenő fehéres, szürkés foltok, melyek foltszerűen látszanak a területen. Súlyos esetben a foltok összeolvadnak egymással, így nagyobb fertőzött felületek alakulnak ki. Lúgos kémhatású talajok esetében nagyobb eséllyel számíthatunk a megjelenésére.

Aki az előző cikken felbátorodva egy kis kerti tó építésén gondolkodik, ebben az írásban a tóépítés technológiai alapjaival ismerkedhet meg.

Ha megtaláltuk a tökéletes helyet, tervezzük meg, mekkora tavat szeretnénk építeni, és mennyire emeljük ki a környezetből. Jelöljük ki a tó és az azt övező támfal körvonalát. A készen kapható medrek formája és mélysége adott, azon nem tudunk változtatni. Ha mélyebb a meder, lehet, hogy félig kell a földbe süllyesztenünk, és a környékét feltöltenünk, hogy jól mutasson, egy sekélyebbet jobban ki kell emelnünk az eredeti talajszintből. Ha tófóliával dolgozunk, kedvünk szerint alakíthatjuk a formát és a méreteket. Mivel kis tavat készítünk, célszerű meredekebbre alakítani az oldalakat, különben nagyon kis víztérfogatot kapunk a felülethez képest. Ez pedig a tó vizének gyors átmelegedéséhez, és vízminőségi problémákhoz vezethet.

Amint kisüt a nap, s melegszik az idő, a kerttulajdonosok legtöbbje késztetést érez, hogy derékfájdító munkáját megkezdje. A hosszúra nyúlt tél miatt rövid időre koncentrálódik az elvégzendő feladatok nagy része. A Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer hőstetteit bemutató, vagy harminc éve népszerű tévésorozat címét idézve: elérkezett a tavasz 17 pillanata, azaz legalább ennyi teendőnk van mostanság a kertben.

A kerttulajdonosokat pontosan három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a birtoka, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb - jobb esetben - kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik "kerttársaságba" tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, (mű)trágyáznak. Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra.