tg-kapanyel-bk0210

"A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

… Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig." (Móra Ferenc: Georgikon)

A vakond védett, hasznos és ravasz állat, ezért csak űzni szabad, vagy ha sikerül csapdába ejteni, akkor szabadon kell engedni. A kertben azonban hasznos tevékenységének melléktermékei miatt kellemetlen, és sok bosszúságot okozó vendég.

Május végén virágzik a sokak által kedvelt fekete bodza. Illatos, ehető virágait egy-egy kiránduláson begyűjthetjük, de ügyeljünk arra, hogy ne az út mellől szedjük, mert a bodzavirágot mosatlanul kell felhasználni. Készíthetünk belőle szörpöt vagy bort, de kisüthetjük palacsintatésztában is. A szárított bodzavirágból teát készíthetünk. Virágpor-allergiások inkább ne fogyasszák. Beérett bogyójából lekvárt főzhetünk, de textilfestéshez is kiváló alapanyag.