tg-kapanyel-bk0210

Egyre többen vállalkoznak arra, hogy ne csak a lakáson belül, hanem azon kívül is minél több zölddel vegyék körbe magukat. Szerencsére az egynyári és évelő virágok választéka évről évre bővül, így van miből mazsolázni. Az más kérdés, hogy ezek közül aztán mi érzi jól magát nálunk. Kevés az őshonos növény, így sokszor nehéz eltalálni, jó helye lesz-e erkélyünkön, teraszunkon a kiszemelt szépségnek. Ennek ellenére érdemes kísérletezni.

Kicsit temetőhangulatú, de mégiscsak igen formás bokrocska a hortenzia. Gömb alakú kékes, lilás virágaival szerényen húzódik meg az árnyas kertekben. A hűvös szépség azonban csak látszólag szerény, mert igényei rendkívül nagyok.

Mi az: a földből bújik elő, zöld, hamar fává cseperedik, büdös, hiába nyírják, tépik, cibálják, kiirthatatlan? Ez a bálványfa. A bálványfát vagy mirigyes bálványfát (Ailanthus altissima) néha ecetfának is nevezik, mint a Rhus hirta-t, de a két faj között nincs szorosabb kapcsolat. A tévesztés nem vethető a laikusok szemére, mert a bálványfát elsőnek leíró botanikusok is összekeverték a kínai lakkfával és a nagy japán lakkfával.

Egymás társaságában a három kerti rém: a vadszőlő, az akác és a bálványfa

Az egyik legszebb tavaszi növényünk a lilaakác, más néven glicínia. Ez a kúszócserje tavasz végén, nyár elején hozza csodaszép, illatos, fehér, rózsaszín vagy lila virágait.

Igen gyors növekedésű, évente akár 1-3 métert is nő, végleges magassága 10-15 méter. Tehát a lilaakáccal lehetőleg ne essünk abba a kerttervezési hibába, hogy a fiatal tövek, csemeték kis méretét látva telezsúfoljuk a kertünket, nem számolva azzal, hogy a növények előbb-utóbb megnőnek.
A lilaakác csavarodva kúszik, ezért mindenképpen támaszték szükséges, ez lehet pergola, lugas vagy akár kertkapu. Felfuttathatjuk házfalra is, de ekkor legalább fél méterre ültessük a faltól, mivel elég kiterjedt a gyökérzete, és a házfalhoz közel nem jut elegendő vízhez és tápanyaghoz. Nagyon szép látványt nyújt, ha kapura vagy pergolára futtatjuk fel, és így csüngenek le a virágai.

A lilaakác szaporítható magról, sarjakról vagy dugványról, de legegyszerűbb módja a sarjakról szaporítás. Az idősebb növény gyakran hoz sarjakat, amelyeket kiáshatunk, és új helyre telepíthetünk. A magról szaporítás már körülményes, mert a magokat elő kell kezelni, különben nem csíráznak ki.

Eredetileg Kínában és a Távol-Keleten honos növény, de mivel igénytelen, mára szinte az egész világon elterjedt. A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) kevésbé fagytűrő, ezért kitett helyekre inkább a japán lilaakácot (Wisteria floribunda) ültessük.