tg-kapanyel-bk0210

Vagy ha úgy tetszik, spárgát, mely sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Úgy jártam vele, mint a csicsókával: tudtam, hogy szeretni kéne, mert milyen dolog már, hogy valaki nem eszi meg ezt a nagy fene finomságot, ezért pár évente tettem egy próbát. Sikertelenül. Idén azonban fordult a kocka: olyan finom spárgakrémlevest rittyentettem, hogy napokig nem bírtam abbahagyni.

A liliomfélék családjába tartozó közönséges spárga (Asparagus officinalis) Európában és Ázsiában is őshonos. Az óegyiptomiak és az ógörögök még leginkább gyógyhatása miatt fogyasztották (asparagos=fiatal hajtás, nyél), és csak a rómaiaknál lett kedvelt előétel.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem anyukám, sem anyósom nem engedi ki a fennhatósága alól a klasszikus befőzést (lekvárok, szörpök, befőttek, savanyúságok stb.), úgyhogy kedvemre vacakolhatok néhány különlegesebb vagy viccesebb növény eltevésével. Főztem már szörpöt rózsasziromból, mentából és levendulából, készítettem mazsolás-fahéjas hagyma-, rózsa- és levendulalekvárt, kandíroztam narancshéjat is. Legújabb szösszenetem a sárga paradicsomlé.

A torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa - ezt termesztik, Armoracia rusticana - ez pedig hazánkban vadon terem) a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, így a káposzta, retek rokona.

A tél közeledtével egyre nehezebb friss zöldséghez hozzájutni, ezért nagyon meg kell becsülnünk azt a keveset is, ami van. Az egyik ilyen hálás zöldség a póréhagyma (Allium porrum), amely ideális a késő őszi-téli időszakra. Őshazája valószínűleg a Földközi-tenger vidéke, nálunk a bolgárkertészek termesztették először.