tg-kapanyel-bk0210

Stevia (sztívia, jázminpakóca)

Ezt a Paraguayban és Brazília déli részén őshonos növényt az ottani indiánok már évszázadok óta használták édesítésre, sebek, bőrbetegségek kezelésére. A 16. században a spanyol hódítók is felfigyeltek különleges tulajdonságaira, de az első komoly tudományos vizsgálatokat csak 1899-ben végezte Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguayi kémikus. (Innen ered a növény tudományos neve: Stevia rebaudiana Bertoni).

A benne található steviol-glükozidok miatt levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, de a belőle készült szirup akár 300-szor édesebb is lehet a hagyományos édesítőknél.
 

A növény zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel nyílnak apró, fehér virágai. Tavasztól őszig szabadban vagy napfényes ablakban termeszthető. Télen fagymentes helyen kell tartani. Kártevője nem ismert.

Használhatjuk ételek, italok édesítésére. Szárított leveleit le kell forrázni, és negyed órát állni hagyni. 2 dl vízhez egy kanál morzsalékot adjunk. Cukorbetegek is fogyaszthatják, mert nem emeli meg a vércukorszintet.
A belőle készült szirupot hűtőben kell tárolni. Szárított és porrá őrölt leveleit sütéshez és főzéshez is használhatjuk, mert nem bomlik le a melegítés hatására (kb. 200 °C-ig). Fogyókúrázók is bátran élhetnek vele, mert 0 kalóriát tartalmaz.

Baktérium- és vírusblokkoló hatású, a benne lévő rengeteg ásványi anyag és vitamin erősíti az immunrendszert. Megfázás esetén a megőrölt porból egy fél kávéskanálnyi fertőtleníti a torkot. Nem okoz fogszuvasodást, Japánban pl. a rágógumi édesítésére is ezt használják. Segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomás-ingadozásra.

A dél-amerikai indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek (pl. ekcéma) kezelésére is.
A növényt Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák, bár káros hatása egyáltalán nem ismert.

A növényről további érdekességeket itt és itt, felhasználási ötletekről pedig itt olvashatsz.

A vöröskáposztamagot nem olyan rég fedeztem fel; ennek a zöldségfélének eddig csak az almával párolt, kacsacombbal dúsított változatát ismertem, amely nagyon bejött, úgyhogy gondoltam, adok egy esélyt a magnak is. Nem bántam meg:)

Végre kicsírázott másik nagy kedvencem, a lucerna! Ez egy igazi energiabomba, leköröz bármilyen multivitamin-kapszulát, úgyhogy érdemes kivárni a 7 napos csírázási időt.

Az eljárás ugyanaz, mint az eddig ismertetett magoknál: egy tálhoz 1 evőkanál magot jól megmosok, világos helyre teszem, naponta kétszer átöblítem, majd 1 hét múlva lelegelem:) A maradékot zárt edényben hűtőben tárolom (én nem sokáig). Csírázáskor finom bojtosgyökerek fejlődnek ki, de ezeket ne tévesszük össze a penésszel, mely sajnos szintén gyakran jelenik meg a csíranövényeken, ha nem vagyunk elég éberek.