tg-kapanyel-bk0210

Ahogy közelednek az ünnepek, a lakás díszítgetése mellett az illatoknak is egyre fontosabb szerep jut. A drogériákban kapható szagűzők nagyon népszerűek, de minek költenénk ilyesmire, ha magunk is könnyen készíthetünk - ráadásul természetes - illatosítókat.

A lakásban terjedő illatoknak persze nem csak karácsonykor van nagy szerepe: ingatlanosok szokták ajánlani, hogy véletlenül pont fahéj vagy frissen sült sütemény illata lengje be az eladni kívánt lakást, amikor a potenciális vevő érkezik. Személyes élményem ezzel kapcsolatban, amikor lakáskeresésnél az egyik helyről szinte menekültünk az átható babgulyásszag miatt, pedig elvileg nem lett volna rossz a hely. Sebaj, utólag már jobb, hogy így történt.

A gondos-szorgos kertészek már jó időben gondoltak az ínségesebb napokra, amikor nincs mindenféle fűszer frissen az ablakban vagy a kertben. Én nem tartozom közéjük, mert - bár úgy tartják, szárítani még a virágzás kezdetén érdemes az illatos-aromás növényeket - mindig akkor kapok észbe, amikor a mentáim, kakukkfüveim, rozmaringom stb. teljes virágpompába borulnak, és a meleg napoknak is vége.

Aki résen volt, kis csokrokban szellős, ám tűző naptól távol eső helyre fellógatta a raktározásra szánt fűszer- (és gyógy-)növényeket, majd néhány hét múlva szépen lemorzsolgatta a leveleket és jól záródó üvegekben vagy textilzacskókban elrakta a kamrába.

A zsálya (Salvia officinalis) az egyik legrégebbi gyógynövény. Ezt bizonyítja latin neve, hiszen a 'salvia' jelentése gyógyítani.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringgal együtt húsok tartósítására használták, az akkori gyógyászatban főleg izzadásgátlóként alkalmazták. Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben fűszer- és gyógynövényként.