tg-kapanyel-bk0210

A városok kertes részein sokan panaszodnak az etetőkből elmaradó énekesmadarakra. Az enyhe időjárás mellett az esetek többségében nem a vadászgató macskák, hanem a szarkák tehetők felelőssé. Tavalyelőtt én is végigjártam a szarka-kálváriát.

Azt a csatát megnyertem, de állandóan résen kell lenni, különben az énekes vs. szarka háborúban területük megőrzésében pátyoltjaimnak nem tudok segíteni. (Rögvest hozzáteszem, a szarka is énekesmadár.) Ahogy sokhelyütt, kertünkből is eltűntek a pintyek, rigók, cinkék, pedig teli etetők és itató is várja őket. Néhány bátor cinke kivételével nem látogatják a dióbéllel töltött kosarat, tágas etetőt, a verebek és a didergő galambok is elmaradtak.

A varjúfélék közül maradt még két madár, amelyeket télen is gyakran megfigyelhetünk. A szajkó (Garrulus glandarius) varjú méretű költőmadarunk. Télen a nálunk maradókhoz északi tájakról csatlakoznak fajtársaik. A legtávolabbról orosz gyűrűs madár érkezett, amely több mint 2000 kilométert tett meg a gyűrűzés helyétől. Vannak évek, amikor ősztől óriási csapatokat lehet megfigyelni. Az ilyen inváziós beáramlásnak (ami egyébként sok madárnál előfordul) az okai között lehet az északi területek táplálékhiánya (rossz termés) és az átlagon felüli szaporulat.