tg-kapanyel-bk0210

A tél beálltával az etetőkön nyüzsgő madarak leggyakoribb fajai a cinegék. Ők azok, akik legelsőként találják meg a kitett napraforgót, de bármilyen furfangos technikát kívánó etető szerkezetből meg fogják szerezni az ennivalót. Kutatnak az avarban, mint a rigók, csüngnek a fák ágain, megkapaszkodnak a fatörzsön, mint a csuszka. Tavasztól nagy rovarpusztítók, télen viszont átállnak egy teljesen más kosztra: rájárnak a napraforgóra, faggyúra, konyhai hulladékra…

Legalábbis a német-cseh határon. A Cseh-erdőben elterülő Šumava Nemzeti Park a német oldalon a Bajor-erdei Nemzeti Parkban folytatódik. Régen a kettőt szögesdrót választotta el, jelölve az államhatárokat. Hiába telt el azonban 25 év a határok megszűnése óta, a szarvasok – úgy tűnik – nem felejtenek.

A cseh oldalon kutatók 6 évig figyelték a jeladós nyakörvvel ellátott szarvasokat. A megfigyelések alapján feltételezik, hogy a szarvastehenek generációkon át adják tovább, hol van territóriumuk határa. Legalábbis a „cseh” szarvasok mindig pontosan ott fordulnak vissza, ahol régen a szögesdrót húzódott.

A német oldalon kicsit bonyolultabb a helyzet. Évente 20 állatra raknak jeladót, eddig száznál is több állattól gyűjtöttek adatokat. Megfigyeléseik szerint csak a tehenek maradnak a német oldalon. A magyarázat egyrészt földrajzi eredetű; a cseh-német határon húzódó hegyhát tarthatja vissza őket. Másrészt a cseh oldalon pár éve újra lehet vadászni, ezért a tehenek valószínűleg biztonsági okokból is a német oldalon maradnak borjaikkal.

Bezzeg a „német” szarvasbikák! Főleg a fiatalabbaknak nem számít se hegy, se veszély; több kilométert is képesek megtenni az egykori határt átlépve, hogy szép cseh nőstényeket találjanak. Ők tudják, miért.

Forrás

A városok kertes részein sokan panaszodnak az etetőkből elmaradó énekesmadarakra. Az enyhe időjárás mellett az esetek többségében nem a vadászgató macskák, hanem a szarkák tehetők felelőssé. Tavalyelőtt én is végigjártam a szarka-kálváriát.

Azt a csatát megnyertem, de állandóan résen kell lenni, különben az énekes vs. szarka háborúban területük megőrzésében pátyoltjaimnak nem tudok segíteni. (Rögvest hozzáteszem, a szarka is énekesmadár.) Ahogy sokhelyütt, kertünkből is eltűntek a pintyek, rigók, cinkék, pedig teli etetők és itató is várja őket. Néhány bátor cinke kivételével nem látogatják a dióbéllel töltött kosarat, tágas etetőt, a verebek és a didergő galambok is elmaradtak.

Ahogy közeleg All-Hallows-Even, azaz a pogány eredetű Halloween éjszakája (október 31.), mindenhol töklámpás-készítési ötletekbe, faragási útmutatókba botlunk. E nappal kapcsolatban - akár megtartjuk, akár nem - mindenképpen eszünkbe jut az ördög, a pokol, a szellemek, boszorkányok, kísértetek, akik ezen az éjszakán összezavarják az élőket, és persze a hiedelmekhez kapcsolódó állatok: pókok, denevérek is.

A természet szerencsére e napon sem hagy cserben bennünket, hiszen jó pár növénnyel megteremthetjük a halloween-i hangulatot. Nézzünk néhány példát:

ÖRDÖG

Tüskés anyósnyelv

Több növény nevében is megbújik az ördög. Az angolban "devil's thorn"-nak (ördögtövis) nevezett Solanum pyracanthum viszont magyarul tüskés anyósnyelv, ki tudja, miért… Mindenesetre a növény színe gyönyörű, tüskéi pedig ijesztőek, így jól illenek az alkalomhoz. Ha a májusban vetett magról nevelve megmarad, kb. ilyentájt már akár 2 méteres is lehet. Termése enyhén mérgező.

Ma van az Állatok Világnapja, amire napok óta tanultuk a kisebbik csemetével a Sün Balázst, és felmerült a kérdés, miért is nincs nekünk egy sünink. Mármint a kertben.

Nálunk érthető a dolog: belvárosi társasház, az utca felől lépcsőznie kellene a téglafallal körülvett kerthez, a falon meg nem talál rést, úgyhogy ide sajnos nem tud bejönni, hiába is akarna. Aki viszont olyan szerencsés, hogy a kerítése gyárilag hézagos, vagy saját maga tette valahol szabaddá az utat, előbb-utóbb bizonyosan "saját" sünre és családjára tehet szert. Főleg, ha nem használ túl sok kemikáliát, mert azok elpusztítják a sünök táplálékait is, így az ilyen portákat inkább elkerüli.