tg-kapanyel-bk0210

A tél még el sem kezdődött, a növények máris temetik. Sok helyről jönnek a tavaszra utaló információk: nyílik a hóvirág, az ibolya, virágzik néhány gyümölcsfa, bimbós az orgona, sárgállik az aranyvessző. Meg a téltemető is (Eranthis hyemalis).

A vadon termő gombák a takarítás nagymesterei: ha nem vennének részt az elhalt növényi anyagok lebontásában, néhány évtized alatt több méteresre vastagodna az avarréteg, így be se lehetne menni pl. gombászni az erdőkbe. De szerencsére itt vannak, Magyarországon a gombafajok száma 2000-nél is több. Igaz, ezek kis töredéke ehető, szedhető, de a többiek legalább végezhetik a dolgukat, míg a vadgombák szerelmesei minden évszakban megszedhetik kosaraikat. Nincs ez másként novemberben sem, mostanában is érdemes keresgélni erdőn, mezőn, vagy akár a föld alatt, ha van hozzá disznónk vagy kutyánk és engedélyünk (ld. kép).

Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

Bár elég vállalkozó szellemű vagyok, ami ismeretlen dolgok megkóstolását illeti, a virágevés valahogy eddig kimaradt az életemből. Leszámítva persze a vörös (vagy réti) here szirmainak szívogatását a nyári bandázások során, meg néhány nagyon illatos rózsa titkos kóstolását.

Ilyenkor még mindig csak a korai virágok nyílnak, amelyek közül nagyon nehéz kedvencet választani, de nálam (fürtös) gyöngyike mindenképpen közéjük tartozik.

A nyárral a mérgező növények is burjánzásnak indulnak, úgyhogy ideje folytatnunk "gyönyörű mérgekről" szóló sorozatunkat. Következő áldozatunk a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely több súlyosan mérgező növénnyel - nadragulya (Atropa belladonna); bolondító beléndek (Hyosciamus niger)- együtt gazdagítja a burgonyafélék családját.

Dél-Amerikából származik, Európában a XVI. században terjedt el, először botanikus, majd házi kertekben. Nálunk is gyakori: leginkább nitrogénben gazdag talajon, parlagokon, legelőkön, de művelt talajon, lakott területen is előfordul. Szinte bárhol találkozhatunk vele. Melegkedvelő, szárazságtűrő gyom.