tg-kapanyel-bk0210

Ma van az Állatok Világnapja, amire napok óta tanultuk a kisebbik csemetével a Sün Balázst, és felmerült a kérdés, miért is nincs nekünk egy sünink. Mármint a kertben.

Nálunk érthető a dolog: belvárosi társasház, az utca felől lépcsőznie kellene a téglafallal körülvett kerthez, a falon meg nem talál rést, úgyhogy ide sajnos nem tud bejönni, hiába is akarna. Aki viszont olyan szerencsés, hogy a kerítése gyárilag hézagos, vagy saját maga tette valahol szabaddá az utat, előbb-utóbb bizonyosan "saját" sünre és családjára tehet szert. Főleg, ha nem használ túl sok kemikáliát, mert azok elpusztítják a sünök táplálékait is, így az ilyen portákat inkább elkerüli.

Sorozatunkban a gyík után a sünt mutatjuk be, amely azért hasznos, mert megeszi a káros rovarokat. Ezért még azt is elnézzük neki, hogy ezzel együtt sok hasznos állatot is elfogyaszt. Gyerekkoromban még sündisznónak neveztük, de ez az elnevezés nem tudományos (vö. teknősbéka).

Magyarországon főleg a keleti sün (Erinaceus roumanicus) honos, bár ritkábban előfordul az európai sün (Erinaceus europaeus) is. Hobbiállatként pedig egyre többen tartanak otthon is sünt, amely lehet az Afrikában honos fehérhasú sün vagy a szintén afrikai származású egyiptomi füles sün. Ezek az állatok a magyar éghajlatot nem viselik el, télen semmiképpen sem tarthatók a szabadban.